Mănăstirea Stânişoara-nál sátraztunk egy éjszakát. Második nap úgy döntöttünk a monostortól kicsit lejjebb verünk tábort, hátha ott csendesebb lesz az éjszaka (kutyák, frissen szétválasztott borjú és anyukájának a folyamatos Múúúzása, szabadon tényfergő szürke szamár). Autóval gurultunk le a hegyről. Félúton találtunk is egy megfelelő sátrazós helyet, de a többiek inkább a kocsiban akartak aludni, mert ott biztonságosabb, na meg szerintem lusták is voltak sátrat verni.
Én is az voltam, mert úgy döntöttem, inkább csak bivakolok. Leterítettem a derékaljamat és befeküdtem a hálózsákomba. Mivel erdőben voltunk a páralecsapódás sokkal mérsékeltebb volt, mint előzőnap a hegytetőn. Lefeküdtem, addigra már sötét volt. Az egész erdő fényárban lüktetett a szentjánosbogarak fényétől.
