Karinthy Frigyes - Utazás a koponyám körül
Csendesen elmosolyodik, egy enyelgő tréfám jut eszébe, ahogy ugratjuk egymást.
Jó volna, ha kimásznék ebből a csávából, ezt és ezt szeretné mondani nekem, ha visszatérek, meg is mondja.
(Még betegen feküdtem, amikor meghalt.)
________________________________________________
Kurt Vonnegut - Éj anyánk
"...ezt a könyvet Howard W. Campbell, Jr-nak ajánlom, aki kora bűnébe esve, túl nyíltan szolgálta a rosszat és túl rejtetten a jót."
"...azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat."
"A detektív arra a téves következtetésre jutott, hogy Jones agyában a fogaskerekeken egyáltalán nincs fog. - Maga tiszta őrült – mondta.
Jones nem volt tiszta őrült. A klasszikus totalitárius elmében az a kétségbeejtő, hogy hiába sérültek a fogaskerekek, mindegyiknek a kerületén van olyan ív, ahol minden fog tökéletes, ahol minden simán gördül.
Ezért olyan, mint a pokolbéli kakukkos óra - tökéletesen mutatja az időt nyolc percen és huszonhárom másodpercen át, aztán előugrik tizennégy percet, tökéletesen mutatja az időt hat másodpercig, előreugrik két másodpercet, tökéletesen mutatja az időt két órán és egy másodpercen át, aztán előreugrik egy évet.
A hiányzó fogak az egyszerű, nyilvánvaló igazságok, azok az igazságok, amelyek legtöbbször még egy tízéves gyermeknek is elérhetőek és érthetőek.
A fogaskerék fogainak szándékos lereszelése, bizonyos információk szándékos kirekesztése... Így létezhetett együtt viszonylagos harmóniában egy olyan ellentmondásos társaság, mint Jones, Keeley atya, Krapptauer Vice-Bundesführer meg a Fekete Führer."
"A gonoszság minden embernek az a része, az a jókora része, amely korlátok nélkül akar gyűlölni, amely Istennel az oldalán akar gyűlölni! Ez az a része minden embernek, amely oly vonzónak tart minden csúfságot."
___________________________________________________
Joseph Heller - A 22-es csapdája
„Drága Máriám! Tragikusan vágyódom utánad.
A. T. Tappman, tábori lelkész, Egyesült Államok Hadserege.”
__________________________________________________
Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita
A költő kísérletei, hogy megírja a félelmetes idegenre vonatkozó följelentést, végképp kudarcba fulladtak. Mihelyt a kövér felcsernő - akit egyébként Praszkovja Fjodorovnának hívtak - behozta neki a papirost meg egy ceruzavéget, Ivan örvendezve megdörzsölte kezét, és nyomban elhelyezkedett az asztalnál. Az első szavakat gyorsan, határozottan vetette papírra:
„A rendőrségnek. Ivan Nyikolajevics Hontalannak, a TÖMEGÍR tagjának bejelentése. Tegnap este a megboldogult M. A. Berliozzal kimentem a Patriarsije Prudira...”
Itt azonban megtorpant, elsősorban a „megboldogult” szó ejtette zavarba. Így leírva lehetetlenül festett: kimentem a megboldogulttal?... A megboldogult nem járkál! A végén majd még csakugyan elmebetegnek nézik! E meggondolás eredményeképpen Ivan Nyikolajevics kijavította a már leírt szöveget. A következő változat jött létre:„...az utóbb megboldogult M. A. Berliozzal...” Ám a szerzőt ez a változat sem elégítette ki. Harmadik szöveget alkotott, amely még rosszabbul sikerült, mint az első kettő: „...Berliozzal, aki utóbb a villamos alá került...” Gondolataiba ekkor befurakodott az az ismeretlen francia zeneszerző, tehát hozzá kellett biggyesztenie: „...és aki nem azonos a zeneszerzővel...”
Agyonkínlódta magát a két Berliozzal. Nagy elhatározással kihúzta az egészet, és úgy döntött, valami nagyon megdöbbentővel fogja kezdeni, hogy egyszeriben felcsigázza az olvasó érdeklődését; azt írta tehát, hogy a kandúr felszállt a villamosra, és azután visszatért a levágott fej epizódjára. A fej meg a külföldi konzultáns jóslata Ponczius Pilátushoz vezetett, és a nagyobb meggyőző erő kedvéért úgy döntött, jelentésébe beleírja a prokurátorról szóló egész elbeszélést, attól a pillanattól fogva, hogy a helytartó bíborszín béléses, fehér palástjában kilépett Heródes palotájának oszlopcsarnokába.
____________________________________________________
True Detective - 1. éved
- Csütörtök van és elmúlt dél.
- Csütörtök az egyik szabadnapom. Ezeken a napokon délben kezdek el inni.
Matthew McConaughey (Rust Cohle)
_______________________________________________________
Milan Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége
Aki idegenben él, üres térben lépeget magasan a föld fölött, és nincs alatta védőháló, amit az embernek a saját hazája nyújt, ahol rokonai, kollégái, barátai vannak, s ahol játszva megérteti magát a nyelven, amit gyermekkora óta ismer.
A tanult embert az autodidaktától nem a tudás mértéke különbözteti meg, hanem a vitalitás és az öntudatosság foka.
- Hová bámulsz? - kérdezte.
Tomás tudta, hogy nem szabad felébresztenie Terezát, hogy vissza kell ringatnia őt az álmába; igyekezett hát olyan választ adni, amely egy új álom képzetét kelti fel benne.
- A csillagokat nézem - felelte.
- Ne hazudj, hiszen lefele nézel.
- Mert repülőgépen ülünk. A csillagok alattunk vannak.
- Aha, repülőgépen - mondta Tereza. Szorosabbra fogta Tomás kezét, és ismét elaludt. Tomás tudta, hogy Tereza most a gép kis kerek ablakán néz ki, mely magasan a csillagok fölött repül.
Ha a társadalom gazdag, az embereknek nem kell kétkezi munkát végezniük, s szellemi tevékenységnek szentelhetik magukat. Egyre több az egyetem, és egyre több a diák. Ahhoz, hogy a diák diplomát szerezhessen, témát kell találnia a diplomamunkájához. A témák mennyisége végtelen, mert mindenről a világon lehet értekezést írni. A teleírt lapok ott tornyosulnak a levéltárakban, melyek a temetőnél is szomorúbbak, mert oda még halottak napján sem teszi be senki a lábát. A kultúra elvész a produkció tömegében, a betűk lavinájában, a mennyiség őrületében.
______________________________________________________________
Bayard de Montbrun - Desertor Fidei
Letűnni csendben, mélyen, elpihenni,
Kihunyni halkan, mint a gyertyaláng,
Törődést, bút-bajt, gondot elfeledni,
Alászállni a lelkek csarnokán;
Beh szép is volna örök lankadásod,
Az enyhet adó megnyugvás, Halál!
Hűs ölelésed, titkos suttogásod -
Csontkebleden a szív vigaszt talál.
De nem! Ne bűvölj! Mást rótt rám a végzet!
Bukjon, ki gyenge; én nem alkuszom!
Nem csalsz te tőrbe, hű barát, enyészet:
Acél vagyok, és úr a sorsomon.
S ha rút világom eltaszít magától,
Reménynek-harcnak mindnek vége van;
Ha isten földre dől a trónusáról;
Lesz még, akiben higgyek - önmagam!
